Amerikai szerzői film
Író-rendező: Woody Allen
Főszereplő:Larry David
Miért is szeretjük Woody Allen-t? Ez ugye egy lényeges kérdés olyan alkotások után, melyeket az utóbbi években kaptunk tőle. Match Point (Jonathan Rhys Meyers bűntudat mentes gyilkossága – light dráma), Scoop (Scarlett Johansson a főszereplő, de behatárolhatatlan film – light valami), Cassandra’s Dream (Ewan McGregor és Colin Farrell hezitálnak egy gyilkosságon – light dráma), Vicky Cristina Barcelona (Penelope Cruz édeshármasa – light romantika), szóval elmondható, hogy évemte kaptunk egy olyan filmet, melyet akárki megrendezett volna, mert átlagosak és Woody Allen-től nem ezt igényeljük.
Nagyvárosi, kíméletlenül cinikus, feleslegesen moralizáló, többszörösen frusztrált, vallási értetlenségtől sújtott, intellektussal átszőtt monológokkal teli élethelyzeteket szeretnénk látni. Valami történetszál ugyan összefoghatja mindezt, de nem a történeten van a hangsúly. Humoros és verbálisan pergő filmet a modern emberről és gondolatiról. Ehhez eddig ugye mindig az író rendező karakteres arca és személyisége jelentette a társítási pontot, de aktuális darabban immár a hollywood-i sorozat író-producer-szinész, Larry David játssza a modern főhőst. Talán elmondhatjuk, hogy tökéletes alakítója a karakternek, aki a már fent említett Allen-i klisék abszolút birtokosa, legalábbis eddig sorozatai alapján (Seinfeld – író, alkotó 1990-98-ig, illetve önmagát alakítva a Curb your Enthusiasm címűben 2000-2009-ig). Zsidó származású, önértékelési problémákkal küzdő, sokat beszélő nagyvárosi ’schmuck’, aki az élet megfejtésén dolgozik állandóan. Larry David legtöbbször önmagát alakítja és értelemszerűen legtöbbször meghökkentően hitelesen, hiszen állandóan moralizáló, mindent félreértő, ideges, kötekedő személyiség, ellenben mint az életben is, ha egyszer megszokja, elfogadja az ember, akkor meglepően szórakoztató karakter. Ebből a szempontból a legtökéletesebb alteregó Woody Allen számára, hiszen gondolatai hitelesen kerülnek tolmácsolásra rajta keresztül. A sors furcsasága, hogy az az egy-két film, melyben Larry David életében szerepelt és nem magát alakította, azok közül az egyik pont a ’89-es New york Stories volt, mely ugye Wood A. egyik alapfilmjének tartjuk. Apró szerep volt, de most övé a főszerep. Jó párosításnak tűnik elsőre a két nagyvárosi cinikus.
Maga a történet nem túl bonyolult, de nem is kell az legyen. Boris Yellnikof (L.D.) anyagi problémáktól mentesen éli new york-i bohém életét, amikor is találkozik egy déli lánnyal (Evan Rachel Wood), aki vidéki egyszerűségével és hamarosan érkező vendégeivel felforgatja a főhős életét, valamint világszemléletét is.
Mert Woody Allen ismét a nézőknek beszélteti a főhőst; mert Larry David az első elfogadható Allen-i alteregó; mert többször is szívesen nézi meg az ember, akár a televízióban is; mert sokat és feleslegesen beszélnek benne és mégis intelligens a film.
