Britt kamara-sci-fi
Író-rendező: Duncan Jones
Főszereplő: Sam Rockwell
Zeneszerző: Clint Mansell
Aktuális filmünk történet írója és rendezője az a furcsa névvel megáldott Duncan Zowie Haywood Jones, aki eddig leginkább édesapja (David Bowie) miatt keltette fel az átlagember érdeklődését.
Ez a Moon c. sci-fi alkotás hatására immár megváltozott, és ígéretes filmrendezővé avanzsált a 38 éves úriember. Tegyük hozzá nem érdemtelenül. Alkotása ugyanis ez év júniusában startolt 8 moziban és rendkívül mutatós átlaggal (17 ezer dollár) vetítették, persze nem országosan, mert csak 250 moziig jutott fénykorában, ez pedig sokat elmondott róla számunkra. Egy kellemes, eredeti ötletből felépített science fiction kamaradarabra lehetett számítani, amit egy masszív tehetséggel megáldott színész, nevezetesen Sam Rockwell (Confessions of a Dangerous Mind; The Hitchhiker's Guide to the Galaxy; Snow angels; Choke – csak hogy a szégyenletesen alulértékelt filmjeit vegyem ide) ad elő egymaga. A film nagyon alacsony költségvetéssel készült, de ez a kész művön alig érződik, hiszen ötletesen készítettek el minden Holdon játszódó jelentetet, amiről nekem mindig a Gattaca (1997) jut eszembe, mert ott sem gazdagodtak meg a CGI technikusok.
Ha már itt tartunk, akkor kicsit a történetről, mert ugye a címből kikövetkeztethető, hogy a Hold is nagy szereplője a filmnek, mert ott játszódik az érdekes tudományos felütés. Sam Bell egy jövőbeli Hold bázison teljesít 3 éves munkaszerződést, de már nem túl lelkesen gyűjti a hélium-3-at, mely a Földön rendkívül lényeges energiaforrásnak minősül. Már csak hetek választják el a hazatéréstől, és attól, hogy viszontlássa családját, de élő kommunikációs kapcsolat hiányában kezdenek torzulni az emlékek… ekkor történik a baleset, mely magával hozza a váratlan fejleményeket. A történetről nem szabad több szót mondani, mert abban van az ereje a filmnek.
Legnagyobb erénye a filmnek a komplexitás, hiszen mind a történetvezetés, mind a látvány, mind az alakítás, mind a zene pontosan került kiválasztásra, és ezáltal a hangulat megteremtés egyenletes. Nincsenek drasztikus kilengések, nincs formabontás, nincs közönségesség, csak egyenletes színvonal, ami ilyen fiatal rendezőnél, aki ráadásul ezelőtt csak egy rövidfilmet alkotott, elég ritka kincs.
Érdemes megbecsülni ezt a filmet, mert elegánsan tisztességes a nézőjével. Várhatóan DVD-n megkapjuk hamarosan, mindenféle extrákkal. Reménykedjünk!
Miért?
Mert friss, független alkotó-gondolat lengi körbe; Kevin Spacey adja a számítógép hangját, mely gép monitorja smiley facekkel kommunikál; szép díjjakat nyert, melyek végre nem Oscar díjak; Clint Mansell (Pí; Requiem for a Dream; The Fountain – Darren Aronofsky házi zeneszerzője) teremtett minimalista Solaris – jellegű űrzenét; komplex.
